Folytatjuk a külföldi élettel kapcsolatos mítoszok pukkasztgatását! 🙂 A második epizódban arról beszélünk, hogy mi van amögött a sztereotípia mögött, hogy külföldön mindenki mosogat, hogy miért nem a nulláról indulsz a költözés után, és miért nem kell feladnod az identitásodat, ha külföldre költözöl.
Aztán a legfélrevezetőbb koncepcióval fogunk foglalkozni, és elmondjuk, hogy miért baromira nem hasznos úgy gondolni a költözésre, mint egy népmesére, amiben felkerekedsz szerencsét próbálni.
Ízelítő a második rész témáiból:
- Miért csak egy mumus az, hogy „Külföldön mindenki mosogat”
- Miért nem baj még az sem, ha belépőszintű munkával kezded
- Hogyan építkezz stratégikusan
- Milyen más hozzáállások vannak a költözéshez (a háromszög-módszer rövid összefoglalója)
- Hogyan más vállalkozóként költözni
- Miért fontos, hogy legyen terved
- Miért nem kell lenulláznod az identitásodat a külföldre költözéssel
- Hogyan függ össze a beilleszkedéseddel a multikulturalitás elfogadása
- Miért viszi félre az egész költözést a „szerencsét próbálás”
- Miért kell megtervezni a költözést
Hogyan hallgathatod?
- Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
- Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás közben
- Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy „Kiköltöztünk” :), és Spotify-on is megtalálsz minket! 🙂
- iPhone-on: megtalálsz minket az iTunes podcast-tárában
Ha magával a podcasttal kapcsolatban van kérdésed, olvasd el a Gyakori Kérdéseket 🙂
Az a chilis párhuzam nagyon jó volt! 😀
És olyan jó, hogy vannak ezek a podcastok! Jelentős mértékben csökkentik a mosatlan edények számát! 😉
Szia Dorka!
Na, akkor mégiscsak mosogatás van, külföldön innen és túl! 😀 Mi reggelikészítés és főzés közben szoktunk legtöbbször hallgatni egyébként (másokét, nem a sajátunkat, haha). Örülünk, hogy itt vagy! ♥
Hello,
tankönyvekhez kéne mellékelni a podcast-jaitokat 🙂
Rengetegszer látom fb-csoportokban az olyan kommenteket, hogy „költözök finnbe, mert ott jól lehet keresni, angolul valahogy beszélek, finnül semmit, segítsetek, adjatok munkát”. Ezentúl kapnak egy linket, ide 🙂
Furán hangzik, de engem meglepett, hogy felhoztátok a kettösállampolgárság kérdését, manapság kevesen vállalják fel családi/baráti körön kívül, nyilvánosan, hogy mit is gondolnak róla (köszi politika). Talán egy külön epizódot is megérne, pro-kontra érvekkel, és a kommentekre is kíváncsi lennék, hogy ki hogyan látja a dolgot.
Szia Netti!
Teljesen igazad van — amint leszeded az állampolgárságról a politikát, máris egy praktikus kérdésről van szó. Nekünk alapvető, hogy ha valahol tartósan élünk, ott szeretnénk beleszólást a jogainkba, mert nem szeretjük, ha a fejünk fölött döntenek. Ha nem csak átutazók vagyunk egy országban, hanem tartósan ott képzeljük el az életünket (ami egyébként pont az állampolgárságig szükséges 5 év alatt azért eléggé ki tud derülni, hogy ez most mennyire hosszú távú, vagy sem), akkor igenis szeretnénk gyakorolni az állampolgári jogainkat, ha már adót fizetünk és itt költjük el a pénzünket. 🙂
És egyébként ennek semmi köze ahhoz, hogy mi az identitásunk, mert nekünk ez ettől egy teljesen független kérdés. Az, hogy miről van papírod, meg hogy milyen nemzetek milyen szokásaival tudsz azonosulni, teljesen egymástól független dolog — elég csak azt megnézni, hogy hány magyar állampolgár tud full lelkesedéssel szurkolni a brazil válogatottnak a focivébén. 🙂 És mi sem fogjuk megvárni az állampolgársági papírokat azért, hogy röhöghessünk a Monty Pythonon meg panaszkodhassunk az időjárásra miközben sorban állunk a buszmegállóban. És ha majd valamikor brit állampolgárok leszünk, nem lesz bűntudatunk attól, ha paprikás krumpli van vacsorára. 🙂
Az ilyen sztereotípiák nagyon kellemetlenek tudnak lenni, én 10 éve élek Írországban a 3. év után a férjem úgy döntött karriert vált, tanulni kezdett és amellett egy étteremben mosogatott. Most Phd-vel együtt 6 év után elhelyezkedett az új munkájában. A mosogatás nehéz munka de ferde szemmel az írek sohasem néztek ránk emiatt, nekik ez is csak egy munka volt a sok közül. Megjegyzem nekünk is. A férjem maga készítette a beosztását akkor dolgozott vagy ment szabadságra mikor neki jól esett, nagyon jól fizették, a kollégáit nagyon szerette és őt is viszont. Ezalatt a 6 év alatt 3 gyermekünk született, egyáltalán nem szenvedtünk ettől.
Igen, nekünk is az tűnik fel, hogy kevésbé fehér holló, és alapvetően elégedettek az emberekkel az életükkel, és nem drámáznak azon, ha mosogatni vagy felszolgálni vagy bármi mást kell csinálni, nem találkoztunk olyan munkatípussal amiről az lenne az általános vélekedés hogy az alantas munka. Még azzal együtt sem, hogy vannak ilyen viccesen közutálatnak örvendő szakmák, mint pl. az ingatlanügynök. De ez sem azt jelenti, hogy leköpik az embert az utcán. 🙂
Az meg tényleg a másik oldal, hogy ha valaki mosogat, attól még nem feltétlenül onnan fog nyugdíjba menni. Hanem előtte tanulsz, vagy továbbképzed magad, vagy dolgozol a vállalkozásodon, vagy gyűjtöd a pénzt valamire, és ez egy befektetés.