Akkor most elhárult a megállapodás nélküli kizuhanás az EU-ból, és minden rendben van?
Nem, nincs.

Frissítve 2020 januárban: Ez a rész 2019. szeptember 24-én készült, a vészforgatókönyv ideiglenesen elhárult, de még sajnos ugyanúgy esély van rá, mivel a több évet igénylő tárgyalásokra 11 hónap van. A Brexit következő kizuhanás-esélyes dátuma 2020. december 31., és hogy erre mekkora az esély, az 2020 nyárközépig kiderül. Ezeket a dátumokat kivéve ez az epizód ugyanúgy érvényes. Most ki lehet enni a Brexitszekrényt, de az év vége felé el lehet kezdeni újra feltölteni.

 

Nem akartunk még egy Brexit-részt csinálni, de az elmúlt hónapokban elkezdtek hozzánk jönni kérdések emberektől, amik azt mutatják, hogy Magyarországra kevés jut el abból, hogy valójában mennyire nagy gáz van az Egyesült Királyságban Brexit-ügyben, és mekkora felfordulás várható 2019 november elsejétől határozatlan ideig.

Ugyanis az Egyesült Királyság jelenleg nem közös megállapodással kilépni készül az EU-ból, hanem megállapodás nélkül kizuhanni. Ez a „no-deal” kimenet, ami a jelenlegi lehetőségek közül a legvalószínűbb.

Konkrétan az a kérdés jött hozzánk egymás után kétszer is, hogy „novemberben utazom Angliába, hol érdemes szállást nézni” vagy „november másodikán megyek Angliába, vigyek-e útlevelet”. És akkor mi elkezdtük mondani, hogy hát nem is biztos hogy be fognak engedni a határon, és ezt meglepettség fogadta, és a beszélgetésekből kiderült, hogy kb. semmi nem jutott el Magyarországra, ráadásul a fejleményekkel kapcsolatban is félreértelmezett Brexit-hírek jelennek meg mindenhol.

Ami nem meglepő, mert ha eddig zavarosnak tűnt a Brexit, akkor most még jobban az.

Egyébként a Brexit az egyik válasz arra a kérdésre, hogy miért volt régen Kiköltöztünk rész — a másik még konkrétabb okot egy későbbi részben fogjuk elmondani, mert az is a kiköltözés témájához tartozik, és tanulságos. (Úú foreshadowing.) Mindenesetre már készültünk a második évaddal, de akkor lengették be először a no dealt, ami átrendezte a prioritásainkat, most meg másodszor itt tartunk — most legalább már felkészültebben várjuk (illetve nem várjuk, de egyre elkerülhetetlenebb, hogy megtörténik).

Úgyhogy ebben a részben felvázoljuk, hogy:

• mi most a helyzet,
• mire lehet számítani november elsejétől,
• hogy milyen fontos dolgok vannak, amiket minden a UK-ben élő magyarnak javaslunk minél hamarabb megcsinálni
• hogy mi vonatkozik rád, ha csak utaznál az Egyesült Királyságba a kizuhanás után

A rész alatt pedig az összes beérkezett kérdésre részletes kérdés-válasz tárat (magyarul FAQ-t 🙂 ) is találsz, mindenre válaszoltunk ami a részbe nem fért bele.

A rész meghallgatásához nem szükséges előtanulmány és a brit politika beható ismerete, mindent elmagyarázunk (a Brexit kialakulásával és hátterével mélyebben már a harmadik epizódban foglalkoztunk, de ezeket ehhez a részhez nem szükséges tudni).

Az epizód végét frissítettük a Legfelsőbb Bíróság szeptember 24-i ítéletével is, és azzal, hogy mit jelent a No Dealre nézve az, hogy Boris Johnson törvényt sértett a parlament felfüggesztésével, és mi jöhet most. A bejegyzést pedig folyamatosan frissítjük a történet új fordulataival. Nem, nincs még vége a sztorinak, és nem lehet hátradőlni!

Nagyon fontos: A magyar hírportálokon megjelentekkel ellentétben az új fejlemények, például a parlamentet visszaállító bírósági ítélet vagy Boris Johnson friss EU-s megállapodása nem szüntette meg a No Deal lehetőségét (sőt, mint a rész végén elmondjuk, a no deal esélyesebb, mint korábban!).

Lakossági felhívás: a fentiek miatt ha ismersz olyat, aki az Egyesült Királyságban lakik, vagy oda utazna 2019. november elseje után, kérjük, küldd el neki ezt a posztot, hogy felkészülhessen, és ne érjék váratlanul az események! Köszi!

Hogyan hallgathatod?

• Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
• Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás közben
• Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy „Kiköltöztünk” :), és Spotify-on is megtalálsz minket! 🙂
• iPhone-on: megtalálsz minket az iTunes podcast-tárában

Ha magával a podcasttal kapcsolatban van kérdésed, olvasd el a Gyakori Kérdéseket 🙂

És csatlakozz a hírleveleseinkhez, hogy ne maradj le az új epizódokról! 

BREXIT TÚLÉLŐKÉSZLET – AZ EPIZÓD TARTALMA

• 0:00 Miért készült még egy Brexit rész?
• 5:35 Mi újság Brexit-ügyben? Mi az aktuális állapot?
  • 6:03 Theresa May tündöklése és bukása
  • 7:40 Miért katasztrofális egyezmény nélkül elhagyni az Európai Uniót?
  • 8:25 Megválasztva: Boris Johnson
  • 10:35 Két hete nincs Parlament
• 12:15 Amit tudni kell a no-dealről
  • 13:22 Mit hisznek csomóan a no-dealről?
  • 15:00 Mit jelent igazából a no-deal?
  • 16:20 Amire van megoldás és amire nincs
  • 18:00 Mi van, ha nincs no-deal?
  • 19:00 Mi lesz a következménye a no-dealnek az átlagemberre nézve?
• 21:16 Miért jó a no-deal Boris Johnsonnak?
  • 22:00 jó nyelvek szerint: szimplán hülye szegény
  • 23:00 még mindig feudalizmus van a UK-ben
  • 24:00 Boris Johnsonékat nem érinti a Brexit
  • 25:14 rossz nyelvek szerint: pénzügyi érdeke fűződik a no-dealhez
• 29:05 Praktikus tudnivalók no-deal esetére UK-ben élőknek
  • 29:11 Elkezdhetünk pánikolni?
  • 30:00 Az ellenállás (túl a tüntetéseken)
  • 33:00 Brexitszekrény: Miből és miért érdemes spájzolni
  • 34:00 Nincs rajtunk az alufólia-sapka, már most van áruhiány
  • 35:55 Gyógyszerek
  • 36:50 Élelmiszerek
  • 38:55 Vényköteles gyógyszerek, amikből hiány lesz, és hogyan spájzolj belőlük (a részben emlegetett teljes listát itt frissítik)
  • 42:00 Akik a legrosszabb helyzetben vannak
  • 43:25 Áramellátási kérdések
• 46:10 Praktikus tudnivalók no-deal esetére NEM UK-ben élőknek
  • 47:30 November 1-től megszűnik a szabad mozgás?
  • 48:10 Turista vagyok… jöhetek?
  • 48:50 EU Exit app
  • 52:50 Se ki, se be állapot?
  • 55:15 Meddig nem érdemes utazással számolni?
  • 56:30 Költöznék… mikor, meddig?
  • 57:30 Kitoloncolhatnak visszamenőleg?
  • 59:10 Meddig tarthat a káosz?
• 1:02:05 Mi történik a tüntetéseken túl a UK-ben?
  • 1:04:12 Szervezetek, amik stratégikusan működnek
  • 1:06:50  Ha megint lesz szavazás…
• 1:08:35 “Miért nem csinál az EU valamit?”
  • 1:09:00 Boris Johnson alapproblémája (akit amúgy nem sajnálunk)
  • 1:10:00 A Parlament feloszlatásának problémája
  • 1:11:00 Az EU nem csaphat oda
  • 1:12:00 Mik tehát a lehetőségek?
• 1:13:25 A “pozitív” hozadéka a kialakult helyzetnek
• 1:15:30 Mi történhet a no-deal után politikai szempontból?

EXTRA – Nyolc lépés, ami mostantól történik a Brexitig

Ebben a szeptember 24. reggeli kiegészítésben magyarázzuk el, hogy mi most a legvalószínűbb forgatókönyv.

• 1:26:00 BREAKING NEWS – befutott a Legfelsőbb Bíróság ítélete a parlament felfüggesztéséről
  • 1:26:00 A demokrácia nyert, a Brexit még bonyolultabb lett
  • 1:34:00 Mit jelent a no dealre nézve az ítélet?
  • 1:38:00 Tovább trükközhet-e Boris Johnson még további szünetekkel?
  • 1:43:00 A Brexit határideje úgy fog eljönni, hogy nincs az országnak kormánya
  • 1:44:00 Miért nem adhat az EU magától hosszabbítást
  • 1:45:50 A káosz biztos, a no-deal brexit esélye 99%, de a remény is egyre nagyobb

(Köszi a breaking news zenét David Fesliyannak. 🙂 )

Brexit-kisokos: Minden, amit a Brexitről tudni akartál, de nem volt kitől megkérdezni

„Nincs ez az egész túllihegve?”

Bárcsak túl lenne. Röviden ezek miatt gondoljuk, hogy a baj nagy:

• Semmilyen megoldás nem jött eddig a Brexitre három év alatt
• A jelenlegi kormány megoldási javaslata eddig hetente változott, 180 fokos fordulatokkal és folyamatos önellentmondásokkal
• A szakértői konszenzus az hogy a jelenlegi kormány kifejezetten ki akarja zúgatni az országot az EU-ból (az okokról az epizódban és lejjebb a válaszok között írunk részletesen)
• Boris Johnson a parlament felfüggesztésével már bizonyította, hogy hajlandó akár törvényt szegve is ráerőltetni az országra a megállapodás nélküli Brexitet
• Elemzők szerint még ha lenne is megállapodás, a többség nélküli, kirúgásoktól megtépázott parlamenten sose menne át
• Windsori források szerint II. Erzsébet 1953-as megkoronázása óta először kért ki szakvéleményt azzal kapcsolatban, hogy az alkotmány alapján krízis esetén joga van-e elmozdítani hivatalban levő miniszterelnököt
• E sorok írásakor mindössze öt hét van hátra a Brexit-időpontig, minden ésszerű határidőn túl vagyunk, amin belül sérülés nélkül nagy változtatásokat lehetne tenni.
• A kormány saját elemzése, a szuperül elnevezett Operation Yellowhammer (Sárga Kalapács Hadművelet, köszönjük békés neve van) igen sötét képet fest az importok leállásáról, minimum hat havi gyógyszerhiányból, a friss élelmiszer-hiányból.
• Már most látszik a hiány bizonyos importtermékekből, gyógyszerekből.
• Már napi szinten jönnek a különböző szektorokból a vészjelzések, hogy nincsenek felkészülve a kizuhanásra, és november 1-es távozás esetén alapszükségleteket sem fognak tudni ellátni, például az egészségügyből, a gyógyszerellátásból vagy a szociális ellátórendszerből.

A parlament visszahívásával elképzelhető, hogy valami eddig nem látott megoldás vagy halasztás még születhet, de jelenleg 90%-nál is nagyobb az esélye annak, hogy nem lesz megállapodás az EU-val 2019. október 31-ig és legalább átmenetileg kizuhan az ország az EU-ból, ennek minden következményével.

Ezért kongatják a vészharangot itt az értelmes elemzők, és mivel ebből kevés jut el Magyarországra, mi ezért kongatjuk azt a vészharangunkat, ami ez a podcast. 🙂

 

„Nem lesz egyszerűen megint elhalasztva az egész? Nem kötelezte Boris Johnsont a parlament, hogy kérjen halasztást?”

A bírósági ítélettel az ellenzék kapott ugyan egy kis lendületet, de praktikusan nagyon kevés esély van a halasztásra.

• A kormány és a kormányfő Boris Johnson nem akar halasztást.
• A parlament valóban hozott egy törvényt, ami kötelezi Boris Johnsont, hogy kérjen halasztást az EU-tól.
• De a kormány több ízben közölte, hogy mindent megtesznek, hogy megkerüljék ezt a kötelezést — más megoldás híján a törvény konkrét megszegését is kilátásba helyezték.
• Az EU-ban nagyon fogy a türelem, és az EU27 is csak akkor adna halasztást, ha cserébe valami változna: minimum választások vagy új referendum, de leginkább valami nagy változást a kormány hozzáállásában. Ingyen nem fognak újabb halasztást adni, a jelenlegi kormány pedig nem hajlandó érdemben tárgyalni.

Ha még mindig Theresa May kormánya lenne hatalmon, legalább May azon dolgozott, hogy ne legyen no deal — Boris Johnson kormánya eleve a no deal platformjáról indul. Ezért alapvetően más és sokkal veszélyesebb a helyzet, mint akár csak pár hónappal ezelőtt.

Frissítés 2019. október 16-án: még tisztább a kép a rész óta eltelt hetek alapján (vagy még zavarosabb, attól függően, honnan nézzük):

• A brit kormány most már egy mondatban mondja, hogy Boris Johnson halasztást kér, de a UK október 31-ével elhagyja az EU-t (ez a két tagmondat kölcsönösen kizárja egymást)
• Folytatódtak az EU-s tárgyalások, amiben Boris Johnson végül saját pártja számára is érthetetlen módon több engedményt tett az EU-nak, mint Theresa May. Ennek ellenére egy csomó Tory-képviselő támogatja az új irányt, és már megszavaznák az „új” (Theresa Mayéhez nagyon hasonló, annál a UK számára rosszabb) megállapodást
• Viszont mivel hirtelen felindulásból Boris Johnson pár hete kirúgott 21 embert a Tory pártból, azok nem fogják megszavazni, ha visszahoz valamit, ezért továbbra is az a legesélyesebb, hogy bármit is hoz Boris Johnson, az nem megy át a parlamenten, és megint az október 31-es „no deal” kizúgásnál vagyunk.

 

Friss 2019. október 17-én: „Nem most állapodott meg Boris Johnson az EU-val?”

Elméletben igen. Boris Johnson „elért” egy olyan megállapodást, ami rosszabb az Egyesült Királyságnak, mint amit Theresa May letárgyalt. A legnagyobb probléma, hogy határ kerülne az ír tengerbe, gyakorlatilag feldarabolva az Egyesült Királyságot. Már a megegyezés után órákkal jelezte az összes ellenzéki párt, hogy nem fogják megszavazni a megállapodást, ami önmagában még nem lenne megoldhatatlan akadály Boris Johnsonnak, ha nem dobott volna ki hirtelen felindulásból 21 embert a saját pártjából a bírósági felfüggesztéses hacacáré okán.

A jelenlegi menetrend, hogy október 19-én kerül a brit parlament elé az új megegyezés, amit szinte biztos, hogy nem fogad el a parlament. Az EU jelezte, hogy ez volt az utolsó (utáni utáni) ajánlatuk, nem fognak hosszabbítást adni, még ha kérne is Boris Johnson. Így az alapállapot sajnos újra az október 31-i „no deal” kimenet.

 

„Mi a különbség a no deal és a deal Brexit között?”

A kaja 90%-a import, a gyógyszerek importok, ha nincs megegyezés, akkor semmi nincs, se ki, se be. A no deal a jogi alap, ha nem szavaznak meg egy megállapodást, akkor no deal lesz, azaz gyakorlatilag megegyezések nélkül kipottyannak az EUból.

Sajnos pont azt a népréteget fogja érinteni, akik már eddig is szarul voltak, pont azért szavaztak a Brexitre, mert a Leaverek elhitették velük, hogy az EU miatt vannak problémáik (és nem a Tory megszorítások meg a munkásosztály gondjainak figyelmen kívül hagyása miatt). Nem mi fogunk meghalni. Nekem itt a kis gyógyszerem a Brexit-szekrény mélyén, és volt pénzem többet vásárolni annál, mint amit egyszerre megeszek. De a kemókhoz az izotóp az EUból jön, az inzulin az EUból jön…

Most emiatt olyanokról kezdtek el beszélni, hogy talán kéne alkotmány, meg legyen reprezentatív a szavazás, ne a mostani FPTP-rendszer, amiben a győztes mindent visz minden választókerületben, és az összes nem a győztesre leadott szavazat elvész. Úgy szeretném azt hinni, hogy most ez az utolsó csepp, aztán visszaindul az inga, csak iszonyat, hogy ebbe már most belehalt egy csomó ember.

 

„Mi történt az átmeneti időszakkal, amiről még régebben szó volt?”

Az nem lesz, mert átmeneti időszak csak akkor van, ha van megállapodás. Ha nincs megállapodás, nincs átmeneti időszak sem.

 

„Jöhetek-e novemberben? Bármi is lesz, a turistákat csak beengedik.”

Ha teheted, ne.

Papíron járhatnak a repülők november 1-gyel is. De a jelenlegi belügyminiszter, Priti Patel konkrétan közölte hogy november 1-től nem lesz szabad mozgás, és nem fogja engedni hogy EU-s emberek jöjjenek az országba, nehogy bevándorlók legyenek. Ez praktikusan azt jelenti, hogy bárki jön az EU-ból, igazolnia kell valamilyen papírral, hogy ő nem munkát keresni és letelepedni jön. Vagy azt, hogy már itt volt és joga van a régi EU-sok táborával bejönni. Ez egy teljesen értelmezhetetlen dolog.

Ezt a kijelentést egyébként másfél hete visszavonatták vele, de akkor is.

Lényegtelen hogy turista vagy-e, nem lesz kétoldalú egyezmény arról hogy beutazhat-e valaki Európából az UK-be. Megszűnik a keretrendszer, ami alapján egyik országból a másikba lehet utazni
pont ez a probléma, jelenleg a UK úgy készül kilépni az EU-ból hogy nincs megállapodás, ez a no deal brexit, ez azt jelenti praktikusan hogy nem lesz a jelenlegi rendszer helyére semmi. Mi a magunk részéről azzal tervezünk, hogy legalább 3 hónapig ne legyen mozgás november 1-től, mert nem lehet tudni hogy mi lesz.

 

„Hosszú távon Angliába költözőknek mi a helyzet?”

A tavalyi brexit-részes ajánlásunk érvényes: ha itt vagy akkor oké vagy. Ha jössz letelepedni, még a Brexit előtt gyere, mert akkor tiszták a jogaid. Kiadtak olyan tájékoztatást is, hogy ha angol munkavállaló vagy nem csesztetheted az EUs munkásodat, rá se kérdezhetsz hogy mi van a jogaiddal. El akarják kerülni a balhét. És bármi is lesz, hosszú távon nem fenntartható a no deal, ezért ha 5-10-20 évre tervezel itt, akkor maradj.

 

„Már itt vagyok, kitoloncolnak?”

Nem, de legyen settled statusod, mert semmi más igazolásod nincs arról hogy már itt voltál.

 

„​Hogyan lehet beszerezni a letelepedési státuszt az utolsó pillanatban?”

A legjobb módszer az EU Exit android app, ami kicsit bénácska, de teljesen használható. Ha ez érint, akkor abszolút javasoljuk a letöltését Android telefonra (ha túl régi a telefon, máséval is meg lehet csinálni, nem csak saját telefonnal). Fél óra az egész folyamat, aztán a kormányzati honlapon kell folytatni a regisztrációt, és kb. egy napon belül megjön a válasz. A Pre-settled statust szinte mindenkinek megadják (ezt akkor kapod, ha öt évnél kevesebb időt töltöttél itt), a Settled Statusosokkal (5 évet itt betöltöttek) jobban szívóznak a sajtóhírek szerint.

Továbbra is javasoljuk minden hosszú távon a UK-ben élést tervezőnek, hogy gyűjtögessen az állampolgárság megszerzésére (ezt a 2019-ben érvényes szabályok szerint a régi típusú korlátlan letelepedési engedély (PR) vagy az új settled status megszerzése után 1 évvel lehet először igényelni), mert letelepedési engedélyekkel tudnak szemétkedni (ld. Windrush-botrány), de állampolgárságot elvenni már senki nem tud.

 

„Miért nem lehet nem EU-s importból pótolni a cuccokat, amik az EUból kiesnek a no deal esetén?”

Ezt itt is nagyon kevesen tudják, de a UK összes kétoldalú kereskedelmi megállapodása az nem a UK-é, hanem az EU-n keresztül fut. Nincs rá saját megállapodás, ha kilép a UK az EU-ból, az összes kereskedelmi megállapodása egyszerre szűnik meg. Az évtizedek alatt összenőtt jogrendszert lehetetlen szétszedni, ezért ha no deal van, akkor semmilyen importtörvény nem lesz életben, ami eddig volt, hacsak kifejezetten meg nem szavazzák. Szóval nem csak az EU-ból érkező élelmiszer és termék van veszélyben, hanem bármi, ami nem országon belülről érkezik. Ami az élelmiszerek esetében 90%.

 

„Ha megállapodás nélküli pofáraesés lesz, akkor jól értem, hogy gyakorlatilag importálni / exportálni se lehet semmit egészen amíg az adott termékekre/termékcsaládokra vonatkozó kétoldalú megállapodások le nem futnak?”

No deal esetén ami a törvénykönyvekben van és nem vonta vissza törvénnyel a parlament, az marad ott (pl. az EU-s lakosok jogai), amire nincs megállapodás és megszűnik, az meg nem lesz.
teljesen igazad van: a UK a kilépés másnapjától EU-n kívüli harmadik ország, bárki bármit akar exportálni az EU-ba, akkor kell neki egy kiló papírmunka – ezt majd megkeresem, hogy hány százalék exportőrre írták hogy ezeknek birtokában lesz, vagy 30% vagy 60%. a bibi az, hogy minden vámköteles, és minden határellenőrzés-köteles (mivel változik az EU határa), és azt is majd megkeresem, hogy milyen halmazati hatása van minden egyes percnek amivel csúszik a határátlépés. Úgyhogy a több tíz kilométeres kamionsorok lesznek a no deal utáni fotózható témák a híradókba.
Amennyire értem, minden amire nincs külön no deal megállapodás, az megszűnik. azt hiszem a repülőgépekre talán elintéztek valamit, azok felszállhatnak-leszállhatnak.

Az ír elektromos hálózat jó kérdés, mint ahogy Írország amúgy is – csak azt lehet tudni hogy ott lesz a legbrutálisabb a dolog, és Írország mindkét fele iszonyatosan szívni fog. kedvenc lakossági példám a bácsi aki nem fog tudni vécére menni mert a háza egyik fele Írországban van, a másik fele Észak-Írországban. papíron még nála is határellenőrzés kell, ezen is látszik hogy mennyire lehetetlen praktikusan újra szétválasztani ketté Írországot. a legtöbb határmentén dolgozó/szállító ember napi 4-8 alkalommal lépi át a határt, ez most 5 másodperc alkalmanként, a határellenőrzések visszaállítása után fél óra-óra lesz. import-export esetben lesz akinek úgy kell szállítania mostantól a tőle 18 kilométerre levő másik városba, hogy Észak-Írországból átmegy Skóciába kompon, körbemegy a tengerparton, asszem Walesig, újabb kompon át Dublinba, mert bizonyos terméktípusoknek ott lesz csak ellenőrzés. eddig 30 perc volt a termék szállítása, most 5 óra 30 lesz. Írországban ilyenek várhatóak.

Ja, ha már áram, azt is tegyük hozzá hogy a brit áram 8%-a francia import, az is remek kérdés, hogy az átjöhet-e.

 

„Leginkább a képviselők motivációira lennék kíváncsi.”

A képviselők cifra, kb. ahányan vannak annyi féle. A Brexit-támogatók közül sokan vannak, akik nem értenek egyet a kilépéssel de támogatják a referendum eredményére hivatkozva. Sokan a konzervatív képviselők közül egyszerűen párthűek, és arra szavaznak, amit kiad a kormány (szeretnének kormányon maradni). A Labour azért is megosztott, mert azokban a választókörzetekben, amiknen az ő képviselőiket megválasztották, vegyesen Leave- és Remain-szavazó körzetek.

Ebből is látszik hogy eltörte a referendum az országot, aminek nincsen írott alkotmánya, csak hagyományai – és nagyon sok ilyen hagyomány fel lett borítva. A referendum után nagyon sok vita volt arról, hogy minek van nagyobb érvénye, az országos eredménynek, a referendumon szavazók adott választókörzethez tartozó arányának, vagy a képviselők saját belátásának. Mostanra ezek a verziók tokosodtak be.

Hivatalosan a referendum nem kötötte a parlament kezét semmire, csak véleménynyilvánító népszavazás volt, a populisták mégis ezt használják ki a referendum előtt óta, szerintük mindent ver a referendum-eredmény, mindent annak kell alárendelni. Ez ütközik azzal, ahogy a parlamentális demokrácia eddig itt úgy működött, ahogy ki lett találva eredetileg, hogy a szavazók megszavazzák a képviselőt, aki képviseli az érdekeiket a szó szoros értelmében: a szakértelmét felhasználva a saját legjobb belátása szerint dönt azt mérlegelve, hogy az ő körzetének mi lesz a legjobb. Erre mondják a populisták, hogy nem, a nép dönt, és a népakaratnak közvetlenül alá kell rendelni, hogy mit csinál a parlament.

És akkor van az ütközés az országos eredmény, az 52%-48% között és a helyi eredmények között. Remain-többségű területeken ki vannak akadva az emberek, hogy a képviselőjük miért támogatja a no dealt, és fordítva, Leave-többségű területen ki vannak akadva, ha a képviselő szerint a maradásra lenne szükség, vagy maximum egy soft brexitre.

Szóval ezért is van ekkora alkotmányos válság, mert ez a referendum nemcsak a normál pártszimpátiákat borította, hanem a róla szóló vita során a demokratikus jogállami berendezkedés alapjait firtatják a felek.

 

„Csak azt nem latom még át, miért kellett ez Nigel Farage-éknak…”

Pénzért. Igazából az egész történetben egyetlen csoport motivációja tiszta: a szélsőbrexit frontnak, akik elég egyértelműen az elképesztő sok pénzért csinálják (8 milliárd fontnyi short pozíciót vettek fel eddig Boris Johnson donorjai a tőzsdén a font és a top 100 brit cég ellen, és idehallom ahogy dörzsölik a tenyerüket). Ez annyira nem összeesküvés-elmélet, hogy erről Boris Johnson testvére, Rachel maga beszélt egy BBC-interjúban, és a korábbi pénzügyminiszter Philip Hammond is hosszan értekezett a dologról szeptember végén. Lehet, hogy vizsgálat lesz a dologból, persze kérdés, hogy milyen, és mikor.

Elképesztő jól keresnek a Brexitből a Brexiterek, akár a kajmán-szigeteki offshore cégeikkel, akár a tőzsde shortolásával, akár a média dealekkel amiket kapnak. It’s all about the money. Az a három ezer milliárd forintnak megfelelő a brit font, amit csak a shortolással kereshetnek a no dealen, az itt se kevés pénz.

 

„Fura, hogy egyszer azt hallom, hogy lázadnak Boris ellen és nem sikerül neki ilyen olyan szavazás, de akkor miért őt választották meg.”

Borist a Tory párttagság választotta meg, mert Theresa May lemondott. Nem a parlament és nem az emberek. Nem szavazott konkrétan rá szavazó. A Tory párttagság meg a lakosság 0.13 százaléka, ráadásul a jelenlegi Tory-párttagság egyharmada az idén év eleje óta csatlakoztak a párthoz kifejezetten azért, hogy még szélebbre tolják a Brexitet. Előtte is elég jobbos volt a párttagság, de mostanra teljesen kikopott a mérsékelt konzervatív közép.

 

„Időhúzásra megy-e ki a játék, mert nem is tudják, mit kellene?”

Az előző kormány (May) meg akart állapodni, de nem tudott, mert egy Brexit-változatnak sincs parlamenti többsége. A totojázás alatt tovább erősödött a Brexitet bedobó széljobb. Boris Johnson kormánya már nem akar megegyezni, már csak október 31-ig húzzák az időt, tárgyalást színlelve, hogy lejárjon az óra és kitörjön a katasztrófa-brexit november elsején (a nemzetközi egyezmények és kereskedelmi megállapodások jogutód nélküli megszűnésével).

Ebből tudható hogy valójában a széljobb is egy álca, a kulcs a pénzben van, már 8 milliárd fontnyi (!) short pozíciót vettek fel a font és a FTSE 100 (a top 100 londoni tőzsdén bejegyzett cég) esésére. Akik ezeket a pozíciókat felvették a tőzsdén, mind Boris Johnson donorjai. A sajtóban ez azért nincs, mert a brit sajtókonglomerátumok tetején levők ugyanazok, akik a shortpozíciókat felvették. Hosszú távon pedig már évtizedek óta próbálják beszántani a brit állami egészségügyet, hogy eladogassák jó áron amerikai érdekeltségeknek, ezt minél rosszabb a Brexit annál jobban meg lehet csinálni. Ennyike.

 

„Nem lehet, hogy az EU keményen odacsap, presztízs értékkel, hogy ne lehessen így valutát borogatni majd oda-vissza táncikálni?”

Ezt azért nem teheti, mert védenie kell Írországot, aki EU-s tag marad Brexit után is. Ha nincs Írország, már az eddigi határidő-kitolásokat se hagyták volna. De kapaszkodniuk kell valamilyen megoldás lehetőségébe, mert különben egyrészt megszegik a belfasti egyezményt, ami a békét biztosítja Írországban, másrészt meg konkrétan tönkremegy az ír gazdaság egy része, harmadrészt újra fegyveres konfliktus lesz az ír szigeten. Ezért van hogy az EU számára a durva kilépés az abszolút utolsó lépés lehet csak.

De a türelem nagyon fogy, most kapott Johnson két hetes ultimátumot az EU elnökségét jelenleg vivő finnektől, és a Macrontól külön.

 

„Mire számítanak a hosszabbításokkal? Mi változhat?”

Az EU csak konkrét tervre adna hosszabbítást, ha egyáltalán. Ami az lehet, hogy új referendum vagy friss választások. A LibDemek (helyi SzDSz) konkrétan azzal kampányolnak már, hogy visszavonják az Article 50-t ahogy van, és kukába a Brexittel. Ez azoknak, akik valamiféle változásra szavaztak Brexit néven (de nem a no dealre), nem igazán fekszik. Akinek meg már a hócipője tele van mindennel, és azt akarja, hogy legyen vége, ez most az egyetlen normális hang. Aki meg remainer, az nyilván ezt akarja.

Az első hosszabbítást Theresa May azért csináltatta, mert azt hitte, hogy át tudja juttatni a rémesborzasztó megállapodását két héttel később a parlamenten. aztán amikor kiderült hogy ez nem fog menni, akkor kérte a második hosszabbítást. most már látszik hogy teljesen széttörte a brit politikai rendszert és berendezkedést ez a referendum (nem bírta ki szegény szedett-vedett, konvenciókra és szóbeli íratlan szabályokra épülő brit parlamentáris rendszer). a parlamenti számok változása nélkül nem várható mozgás, ezért mondja az EU most hogy valami változtatást ígérni kell a briteknek az újabb hosszabbításhoz, vagy választást vagy referendumot.

Mi a no dealre készülünk, arra, hogy káosz lesz, hogy 2 héten belül mocskosul látszani fognak a következmények, és utána már az is vissza akarja csinálni, aki eddig nem. Addig meg babkonzerv.

 

„Ha a parlament meghozott egy határozatot, hogy nem elfogadható a no deal, Boris Johnson pedig csak halogat, akkor mégis mi a nyúl fog törtènni halloween-kor by default? 10 perccel a deadline előtt revoke és visszavonják az egészet, vagy szarnak a szavazásra és no deal, legalább megpurcan a sok diabéteszes inzulin nélkül? Tud a királynő belenyúlni az utolsó pillanatban a folyamatba? Miért totál töketlen Corbyn papa? Jobban érdekli a helyezkedés az összes politikai erőt, mint hogy mi lesz… hogy érinti ez a népet? Mi ehhez vagyunk szokva itt a jobb csücsökben, de ők nem egèszen…

A jogi default a no deal, hiába szavaz ellene a parlament. (ugye valamiRE kell szavazniuk ahhoz hogy az legyen, a „ne csokifagylalt legyen” nem dönti el se a fagylalt kért ízét se a desszert kívánt típusát).

Ezért lett az a sebtiben de egyébként nagyon okosan összedobott törvény, hogy Johnsonnak kötelező elmennie újabb extensiont kérni az EUtól. erről az „ellenzék” (egyszerűség kedvéért mindenki aki nem akar no dealt, amiben kormánytagok is vannak szép számmal) tudja hogy az EU nem fogja megadni feltétel nélkül, egyeztettek is erről páran a rebelek közül, hogy vagy választás vagy referendum kell hogy legyen a feltétel.

Viszont most van az a precedens nélküli dolog, hogy a hivatalban levő miniszterelnök úgy tűnik ellene megy a rá írt törvénynek és nem hajlandó végrehajtani amit a törvény kiszabott neki, ergo törvényt sért (bár nagyon dolgoznak körülötte hogy kibújjanak a törvényszegés értelmezés alól), ami modern korban azt hiszem még sosem történt meg. állítólag még börtönbe is vihetik emiatt, ami remek választási program lesz neki egyébként, ugyanis azzal kampányol hogy ő a nép egyszerű gyermeke (hahahhahahaha) aki megvédi a no-deal brexitszavazó lakosságot a gonosz rossz politikusokkal szemben, akik el akarják venni az unikornist, ami létezik és már mindjárt itt van csak néhányat kell aludni.

Arra a kérdésre hogy mit lehet csinálni még, nagyon sok mozgástér nincs. parlamenti procedúra van, és az szűk. nem tudom mi az utolsó pont amikor revoke-olni lehet, de ugye annak volt a legkevésbé meg a többsége (nem mintha bármi másnak meglenne). bármi deal meg lenne szavazva, annak át kellene futnia minden hivatalos csatornán. anno ezért is mondták azt hogy elvileg hónapokkal a brexit előtt kell megszavazni a dealt ahhoz hogy ne legyen no deal.

A legkönnyebb és legegyszerűbb út a no dealhez vezet, ezt Johnson is tudja, ezért csinál úgy mintha tárgyalna, és ezért húzza az időt. ezt már azelőtt megmondták itt elemzők hogy Mayt lemondatták volna: ha hard brexites váltja Mayt, csak el kell táncikálnia amíg le nem jár a határidő.

A királyi család nem szólhat semmit, mert ha szólnak akkor azzal megszegik az alkotmányos monarchia alapszabályát, hogy a királyi család neutrális, cserébe maradhatnak és kapják a zsebpénzt. nem hiszem hogy kockáztatnák a még nagyobb alkotmányos válságot, már elég nagy így is. pedig megnézném ahogy berepül a tüzes kutyákon azt kiáltva hogy DRACORGIS.

Corbyn egy rém szerencsétlen ember, akinek ki tudja mi jár a fejében. röviden a legnépszerűbb verziók, valószínűségi sorrendben ezek és keverékeik között van a megoldás:

1.  régivágású örökös-ellenzékbalos — brit típusú, nem magyar típusú –, akinek a fő vesszőparipája a munkásjogok, és egy ilyen hetvenes évekbeli szakszervezeti beidegződései vannak, beleértve a klasszikus euroszkepticizmust: ezek a furcsa kontinensbeliek a közös piacukkal igazából csökkentik a munkásjogokat, ne menjünk arra. nagyon úgy tűnik hogy a referendum előtt-alatt Corbynnak is mint sok más MPnek teljesen elavult, elképesztő sztereotipiák voltak a fejében arról hogy mit csinál az EU. egy biztos, hogy utálja a közös piacot, mert úgy érzi, lekorlátozza, így ő egy közös piacmentes brexitet akart. vagy akar még mindig, franc tudja.
2. teljesen béna, és folyamatosan eltaktikázza az egészet.
3. brit szélsőmarxista-leninista nézeteket vall valójában (ilyen újságokhoz van kötődése fiatalkorában), akiknek az az összeesküvés-elmélete, hogy meg kell várni a pontot amikor a burzsoázia pont eléggé nyomja el a munkásosztályt ahhoz, hogy elérkezzen a világforradalom, aminek aztán már hipp hopp az elejére lehet pattanni. (Nagyon érdekes elképzelése van itt Angliában a népeknek arról hogy mi a kommunizmus-szocializmus)

Bárhol is van az igazság, az biztos hogy nem segíti a dolgot hogy tuti hogy Leaver a papa, egyáltalán nem csapatjátékos, és sokkal jobban érdekli az hogy a Munkáspártban az ő irányzata lenyomja a középbalt, mint hogy mivan a brexittel.

Elképesztő sok képviselőt konkrétan nem érdekel hogy mi fog történni, és ez úgy nagyon látszik is. Szoktunk viccelni, hogy a brit államberendezkedés igazából feudalizmus, de tényleg. Főleg a kormányzó jobboldalon ezek a fehér, világtól elzárt elit iskolákban országvezetésre nevelt faszik, iparmágnások, bányatulajdonosok, rabszolgatartók és egyéb nemesi családok leszármazottai, olyan távolságban vannak a köznéptől amikről a magyar újnemesség álmodni sem mer. Az teljesen látszik hogy a „ki lesz a kövi miniszterelnököt” játszó névsor számára ez az egész egy jó hecc, kicsit húzzuk egymást a szünetben az iskolakertben, amiből közepesen vagy nagyon sok pénzt tudunk keresni, de bajunk nem eshet, mert van birtok, örökség, meg többszázezer fontos fizetéssel járó arany ejtőernyő…

 

„Az emberekkel kapcsolatban az a kérdésem, hogy miért nincsenek az utcán.”

A zemberek elég megosztottak. Aki nem nagyon van benne a politikában de jól felhergelték a brexitre, az most már no deales. 3 év alatt nem magyarázták el hogy miért vóna jó mégis az EU. Nagyon sokan teljesen kiábrándultak a politikából még jobban mint eddig. aki aktívan politizál az meg kiábrándult a nagy pártokból, el is indult a fragmentáció erősen.

De az utcán is sokan vannak. Már Boris kinevezésének napján voltak spontán több ezres megmozdulások, és azóta is vannak. A UK nagy ország, és mindenhonnan jöttek a nagy tüntetésekre, meg kell nézni hogy nézett ki London amikor egymillió fölött volt a tüntetőszám. És az tényleg egymillió volt khm khm.

És ez annak ellenére van így, hogy a britek kulturálisan nem járnak utcára (ld. még a forradalmak száma ebben az országban, és a máig felszámolatlan feudalizmust vö. a kontinenssel), de ahhoz képest nagyon sokan vannak.

A történet elképesztő zavaros (direkt, ez kedvez a kilépéspártiaknak), és a legfontosabb hogy a legtöbb ember nem ÉRTI, hogy mi van. már 2016-ban azzal kampányoltak a szélsőbrexiterek kb. trumpiánus egyszerűséggel, hogy bármit mondanak a maradáspártiak, az riogatás. még mindig ezt mondják, 6 héttel az igen valószínű katasztrófa előtt.

A briteknél még az is bejátszik, hogy van egy ilyen kulturális önkép hogy „bármi is lesz csak jó lesz a vége, megússzuk valahogy”. ez ilyen második világháborús örökség, amiről elhitették magukról hogy igazából a britek egymaguk megnyerték mert náluk volt a zigazság meg a zoptimizmus (és nem a szovjet csapatok győzték le a nácikat például). majd csak ezt is kibírjuk valahogy.
ebben az országban sosem volt hiánygazdaság élő emlékezetben, csak a jólét, úgyhogy fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek, de nincs referenciapont, amire vissza lehetne utalni, hogy amikor szar volt. (Pedig sokszor volt elég szar, de nem így él az emlékezetben.)

Azt is nehéz lehet látni külföldről szerintem hogy mennyire sok minden történt amiatt mert emberek nem hagyták annyiban. több millió font gyűlhetett már össze a különböző Brexit-elleni megmozdulásoknak, akiknek része volt abban:

• hogy Theresa Maynek nem lett többsége a 2017-es szavazáson
• hogy bíróság elé lehetett vinni szintén May tervét arról hogy a parlament megkerülésével nyomja át a Brexit-verzióját az országon — ha ez nincs, már rég megtörtént volna a hard brexit
• hogy ha megint lesz szavazás, akkor még taktikusabb lesz, mert már kiépült egy országos civil szervezeti hálózat, és el fognak húzni a libdemek és az egyéb brexitellenes jelöltek

Szóval szar most ugyan, és ezért nem látszik az összehasonlítási alap, de az eddigi megmozdulások miatt van, hogy nem sokkal szarabb, mint lehetne. A vonulgatásnak sok értelme nincsen, de itt a vonulgatás mellett van nagyon sok szervezkedés, tényleges akció, rengeteg fundraising, és nyomásgyakorlás.

Ami tüntetésen mi voltunk Brightonban, az elképesztő inspiráló volt. Csak érdekességképpen, a felszólalólista amennyire tudtuk jegyzetelni:

• egy „Punk Socialist” költő
• a Queer AF alapítvány képviselője
• Caroline Lucas – zöldpárti képviselő
• a „Feministák a Fasizmus ellen” csoport
• nagy szakszervezeti képviselők – akik elmondták, hogy ne hívjuk Borisnak, mert nem a haverunk a kocsmából. Jogos
• Az Extinction Rebellion (ld. még a Lecsó podcastot erről!)
• Youth Strike
• Egy 9 éves gyerek
• Egy 70-es évek óta tüntető nő
• Egy ír szervezet
• Egy portugál(?) nő egy EU citizens rights groupból, övé volt a legjobb mondat: „If you allow your government to do something to someone else, they will do it to you too” („ha hagyod a kormányodnak, hogy valaki mással megtegyen valamit, azt veled is meg fogja tenni”)

És a többi Brightonban élő magyarnak üzenjük, hogy Caroline Lucas közölte hogy brightoni képviselőként ő személyesen biztosítja hogy bármi lesz, megvéd minket. Ami azért jól esett.

És elég radikális dolgokat dobott be, attól függően, hogy mi történik, pl. alternatív parlament, általános sztrájk, stb. Alternatív parlamentet 50 MP készített elő arra az esetre, ha Johnsonnak nem kaszálják el a parlament-felfüggesztését.

Eddig minél durvább lett a helyzet, annál nagyobb volt a megmozdulás, úgyhogy eddig ez nekünk jó jel.

 

„A Brexit-párti átlagember miért akarja olyan nagyon a Brexitet? Mit remélnek tőle? Mit gondolnak, milyen módon lesz jobb nekik, ha Anglia kilép az EU-ból?”

A kérdés nagyon érdekes, és próbálok rá választ találni.

A pollokkal kezdem, aztán bekötöm ahhoz, amit gondolok, hogy miért fontosak.

Akárhogy teszed fel a kérdést, a Remain vezet, de nem sokkal. A Remain-Leave tengely 50-44%, a Remain-No Deal tengely 55-41%. A legérdekesebb a „ha lenne holnap egy új referendum, mennél vagy maradnál” kérdésfeltevés, ami az elmúlt 10 nap eseményeinek hatására most már ott tart hogy 37% remain, 34% leave, 28% nem tudja.

Ez három éve így van, szinte semmi nem tud történni, ami nagyon változtatna az arányokon. Ez azt jelzi, hogy minden ellenére nem sok változott — talán annyi, hogy a No Deal-pártiak száma elképesztően megerősödött, tekintve hogy a referendum idején még a hard brexitről se beszéltek sokan, a No Dealről meg senki.

Mondok olyan pollt is, ami még jobban mutatja a szélsőleaverek radikalizálódását – múlt heti politics.co.uk/YouGov polling szerint az összes szavazó 40%-a, a Leaverek 68%-a támogatja, hogy Johnson azért függessze fel a parlamentet annak érdekében, hogy no deal legyen. Megfordítva a kérdést, ha a bennmaradásért függesztette volna fel, annak a támogatottsága 21%, ami azt is mutatja hogy pontosan tudják a szavazók, hogy Johnson hazudott a publikumnak és a királynőnek arról, hogy miért zárja be a parlamentet („ez teljesen normális és semmi köze a brexithez”).

És akkor most hogy mindez miért fontos.

Nem találok 2016-osnál újabb cikkeket arról, hogy mit akarnak most a Leaverek. Csak arról, hogy a politikusok szerint mit szeretnének. (Valahogy mindig pont azt akarja az egész nép amit az adott politikus, ebben nincs újdonság, csak abban hogy párton belül is 8-10 félét akar a nép.)

Én reggelikészítés, mosogatás, recycling válogatás, egyéb konyhai tevés-vevés közben az LBC rádiót szoktam hallgatni, ez egész napos betelefonálós rádió, balos-közepes-jobbos-széljobbos műsorvezetőkkel a nap különböző részeivel, szóval elég széles a sávja a betelefonálóknak is. Ezen szoktam monitorozni, hogy mizu a lakosságban – tudva, hogy eleve az hogy valaki hallgat és betelefonál egy betelefonálós műsorba az azért szűrt.

És az elmúlt kb. fél-egy évben azt vettem észre, hogy amikor Leaver telefonál be, akkor két dolog fordul elő:

1. Visszaböfögi a referendumos ígéreteket arról, hogy az EU béklyó, és elhagyva szabadság lesz, jólét és csodálatosságok.
2. Nem beszél semmi előnyről csak arról hogy leszavazott a nép és ezért ki kell lépni.

Ebből az első mindig is volt, a második viszont új. A Brexit ahogy az elmúlt években vallássá alakult (ennek a nyomairól már az első vonatkozó podcastrészünkben beszéltünk tavaly), úgy most már ilyen tautológiai eset lett belőle, ezt Theresa May kezdte a Brexit Means Brexittel, aztán most mintha beszivárgott volna a brexitesek alapjaiba. Azért kell Brexit, mert Brexit, és azért lesz jó a Brexit, mert Brexit lesz.

Ennek a kettes pontnak van egyébként még egy alfajtája is, ami az, hogy amikor egy Leave-es egy Remaineshez telefonál be (például a James O’Brienhez vagy a Shelagh Fogertyhez), és a műsorvezető megkérdezi, hogy mondjon már egy előnyt, akkor az is szokott válasznak jönni, hogy ki kell bírni, mert Anglia talpraáll majd újra, mert a második világháborút is kibírtuk, és most is kibírjuk majd ha nem lesz kaja.

Összefoglalva:

• van, aki rájött hogy hülyeség volt Leave-re szavazni (sajnos ez a kisebbség, 5-10 százalék lehet)
• van, aki ugyanazt várja a Brexittől mint 2016-ban (az elképzelt EU-elnyomás megszűnését és Britannia mint szabad ország szárnyra kap és elmúlik az EU-ra fogott megszorítás-hadjárat amit valójában a konzervatív kormány csinál lassan tíz éve)
• van, aki ugyanazt várja a Brexittől mint 2016-ban és rasszista (eltűnnek a domb mögé elképzelt nem vele azonos bőrszínű munkájátlopó emberek és újranyitnak a bányák és újra a hetvenes évek lesz)
• van, aki szeretné ha mindenki másnak rossz lenne mert neki rossz
• és van, aki leszavazott, egyszer jól bemutatott a status quonak, és azóta nem foglalkozott ezzel (szerintem ez nagyon sok százalék)

És ezen szerintem csak az tud változtatni, ha kiderül hogy mekkora gáz a No Deal. Csak sajnos a No Deal átélésének igen nagy hátránya hogy ha két napig tart az is durva, ha meg több hónapig akkor elképesztő durva — és nyernek istentelenül sok pénzt azok akik elképesztő sokat akarnak rajta keresni, és ezzel lesz pénzük a következő olyan alkalomra, amikor elképesztő sokat akarnak majd keresni.

„Most már tudom, hogy ezek közül kiket nem értek: azokat, akik úgy gondolják, hogy szabadság meg jólét lesz. Dehát most is az van! Mint nem Angliában élő, de Angliában élő ismerősökkel rendelkező ember, én nagyjából úgy látom az átlag angol helyzetét, hogy ha úgy dönt, hogy ő holnaptól soha többé nem dolgozik, mert neki ahhoz nincs kedve, akkor kap annyi segélyt, amiből meg tud élni, sőt csak rendelt kaján élni, amihez még asztal se kell a házba.”

„Ha úgy dönt, hogy ő holnaptól soha többé nem dolgozik, mert neki ahhoz nincs kedve, akkor kap annyi segélyt, amiből meg tud élni, sőt csak rendelt kaján élni, amihez még asztal se kell a házba” — ilyen nincs. Van itt is a segélyen élő dúsgazdag mítosza, szereti is a bulvár az „5 gyerekes egyedülálló anyuka segélyből ment a Seychelles-szigetekre nyaralni” történeteket. A UK kormányzat saját statisztikája szerint az országosan kifizetett segélyek 2%-át érinti túlfizetés hiba vagy csalás miatt, szóval mint minden bűnbakkeresés, ez is tökéletesen fel van fújva.

A Toryk alatt elképesztő módon szigorodott a segélyrendszer, annyira, hogy az ENSZ rapportőre, prof. Philip Alston idén májusban azt állapította meg, hogy az Egyesült Királyság sérti az emberi jogi kötelezettségeit. (néhány stat a Disability Rights UK oldalán)

A rendszerbe van kódolva a kicseszés a legkiszolgáltatottabb rétegekkel, pl. berendelnek hogy minden héten jelentkezz a 25 kilométerre levő munkaügyi központba, késel öt percet, hónapokra befagyasztják a segélyedet. De valami olyan is volt már hogy 30 napos hónapokkal számolt a számítógépes rendszer, és a 31 napos hónap miatt úgy értelmezte, hogy egy hónapban 2 bevételed volt, azaz már nem kell segély, és szintén letiltotta a segélyezést a delikvensnek.

Nagyon sok elmaradott területen, ahol nincs munka, azt várják a Brexittől, hogy lesz. ezek a területek azok ahol elhitették hogy elveszik a munkát az EU-s bevándorlók. egy-két kisváros van Angliában ahol odatelepült cég és aztán tényleg áron alul dolgoztat lengyeleket, szóval tényleg volt ilyen eset (megint 0.1%), csak nem a lengyel bevándorlás miatt nem adták oda a briteknek az állást, hanem a cég akart alávágni a bérszintnek. és akkor ezeket ezerszeresére nagyítva elhitetik, hogy mindenhova bejöttek vagy készülnek bejönni a bevándorlók elvenni a maradék munkát.

A valóság az hogy rengeteg régi iparközpontban a nyolcvanas évek óta gond van, és igazából nem az EU-t hanem Margaret Thatchert kéne okolni (lásd a bányászsztrájkok). több évtizedes probléma, hogy a fejlett országokból áttevődik az ipar a harmadik világba, viszont a fejlett országok erre nem átképzéssel reagáltak, hanem ígérgetéssel, hogy majd visszahozzák az ipart (ld. még Trump szintén a bányászoknak való ígérgetésével). erre jön rá az automatizálás, ami szintén megszüntet rengeteg fizikai munkát. erre nem az a megoldás persze hogy erőltessük vissza a fizikai munkát valahogy, meg adjunk állami támogatást a cégeknek hogy ugyan már vegyenek fel embert is, hanem például tömeges átképzési program kéne évtizedes távlattal, ezt senki nem lépte meg (se itt se máshol).

Erre repültek rá a brexitesek: nem a világ változott hanem a lengyel vette el a munkádat. nem a munkalehetőség csökkent hanem az EU-törvények korlátozzák a munkavállalásodat. stb. stb.

 

„Hogyan változnak a munkavállalói jogok no deal esetén?”

• A kormány ígérete szerint az EU munkavállalási jogok nem változnak
• Az adatszolgáltatásra ez vonatkozik
• Illetve az ICO csinált egy remek checkert, hogy mit csinálhatsz és mit nem a személyes adatokkal no deal után
• ÁFA-ügyben ezen az oldalon tekerj le a „UK businesses supplying services into the EU” alá

„Meddig lehet húzni a no dealt?”

A kormány bespájzolt hullazsákból. Ennyit arról, hogy mi lesz a következmény. Ezt nem lehet sokáig húzni.

 

„Van remény?”

Van. Mads Andenas jogászprofesszor szerint ha a jelenlegi tervek szerint, kvázi csalással és félrevezetéssel valósul meg a no-deal Brexit, és ennek hatására azt a kormányt eltakarítják az útból, akkor jogilag tiszta az út vissza az EU-ba. Bárcsak már ott tartanánk.

 

Ha még mindig nem tiszta valami

Megértjük, néha nekünk sem. 😀 Írj kommentet vagy küldj emailt a hello@kikoltoztunk.hu címre, aztán meglátjuk, tudunk-e válaszolni.

Segíts, hogy minél több embert tudjunk tájékoztatni a várható no dealről

Mint fent láthattad, a magyar sajtó a helyzet komplexitásából adódóan érthető módon, de sajnos nem jól tájékoztat a Brexittel kapcsolatban. Ezért ha van ismerősöd, családtagod, aki az Egyesült Királyságban él, tervezi a költözést, vagy akár csak turistaként 2019. november 1-je utánra tervez látogatást, akkor küldd el neki ennek a résznek a linkjét. Köszönjük, hogy segítesz a civil tájékoztatásban. 🙂